Egy hét. Egy örökkévalóság annak,
aki valóban boldogtalan.
Annyira, minden porcikámmal,
keresztül-kasul boldogtalan voltam,
hogy egy hét alatt elfogyott az egész.
A hajam is boldogtalan volt, a bőröm,
az ágyam, még a ruháim is.
Annyira tele voltam boldogtalansággal,
hogy semmi sem létezett azon kívül.
És amikor már nem létezik semmi más,
akkor lassan megszűnik a boldogtalanság is,
mert nincs semmi, amihez hasonlíthatnád.
És akkor jön a teljes kimerültség.
Aztán elmúlik az is.
És lassan újraéled az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése