2013. december 17., kedd

Nemes Nagy Ágnes: Alkonyat


A kertben tompa fény ül,
a lomb a földre szédül.

A rőt levél alól bronz
leányka válla borzong.

A párák zöldre érnek,
a tócsák most zenélnek.

S a zsongó, sűrű zümmnél
mint szédült, pörge tündér,

a lágy zenére ringó:
kereng a kék iringó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése