Még soha úgy nem szerettelek, ma soeur,
Mint akkor, búcsúnk bíbor alkonyán.
Elnyelt az erdő, a kék erdő, ma soeur,
Fönt meg nyugatra már égtek a megszokott
halovány csillagok.
Mint akkor, búcsúnk bíbor alkonyán.
Elnyelt az erdő, a kék erdő, ma soeur,
Fönt meg nyugatra már égtek a megszokott
halovány csillagok.
Nevettem boldogan, s nagyon sokat, ma soeur,
Játszva indultam el sötét sorsom felé -
S közben mögöttem az arcok a tompa-kék
Erdő estjében lassan elmosódtak.
Szép volt, szép minden e csodás estén, ma soeur,
Mint soha még, s azóta se -
De mi maradt nekem? Csak a nagy madarak,
A fátylas esti égben éhezők.
Játszva indultam el sötét sorsom felé -
S közben mögöttem az arcok a tompa-kék
Erdő estjében lassan elmosódtak.
Szép volt, szép minden e csodás estén, ma soeur,
Mint soha még, s azóta se -
De mi maradt nekem? Csak a nagy madarak,
A fátylas esti égben éhezők.
(Csorba Győző fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése