(Gecsmis jaz)
Álomszerű nyár volt. A világra te lehelted
Színét, dala rímét, örömét, mely csupa láng volt.
Hangod csupa szív még, vele telnek ma a kertek,
S majdan csak az emlék, csak a vágy int ama nyárból.
Meglásd, ha a víznek sima tükrére hajolsz, hogy
Álmod rezeg ottan, elinalt éj szeme les rád:
Holdfény, üde rózsák, s a te legszebb tükör-arcod,
S köztük az a nyár még, az az árnyék, amely elszállt.
Színét, dala rímét, örömét, mely csupa láng volt.
Hangod csupa szív még, vele telnek ma a kertek,
S majdan csak az emlék, csak a vágy int ama nyárból.
Meglásd, ha a víznek sima tükrére hajolsz, hogy
Álmod rezeg ottan, elinalt éj szeme les rád:
Holdfény, üde rózsák, s a te legszebb tükör-arcod,
S köztük az a nyár még, az az árnyék, amely elszállt.
(Timár György fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése