Dimitrina Bukovszka: A halál előtt

Feléd szaladok
és visszatérek önmagamhoz.
Milyen nehéz is az út a
kezdetekhez.
Félénken haladok
a labirintusban -
megismétlem fajtám
fejlődését -
de a kezemben nem tartok gombolyagot.
A falakat halálra ítélt fák
súlyos könnyeivel
fényezték.
Majd összehúzom magam -
egy kagylófül a hajóm
és kopogtatok a szívemmel.

A lehelletem felolvasztja
az arcom
fagyos tükörképét
a csillogó páncélban...
És talán meghallom
a hangját a tengernek,
amelyben születtem.

(Dabi István fordítása)