Paul Alfred Kleinert: Boldogság

csak megbizserdül a halánték -
sötét hang, mely sosem erős
csak fölneszelsz épp; semmi szándék
s nem érzed úgy: hm, ismerős
az ilyen perc mily ritka lett, lám:
hogy történhet még egyszeri
konok időnk megint siet már
a láz, a nyüzsgés elnyeli
s már csak csekély nyom koponyádban
nem is látszik, oly közrezárt
s mégis tudod, így,eltaláltan
az volt: egy boldogságszilánk

(Tatár Sándor fordítása)