Kidobott,
elnyűtt titkok Istene vajon létezik e ..
rejtőző álmok hercege
könnyes imáit
tisztéhez híven kell elfelednie ?
Néma
fohászok mágikus malma
hiába őrli a közönyös Időt
Tündérmesék völgyében csurranó
Élet
vize sem adja tán vissza Őt..
A legszebb szó
bűvös ereje végleg megtörött,
Drága
tolvajom, lelkemet lopta..
emlékek mélységes kútjába, előlem elszökött.
Hazudtam..
kincseim magamtól, örömmel adtam
s cserébe,
Örökké
fájó, lélegzetnyi boldogság lett jutalmam érte.
Emlékszem..
lelkem rubin mosollyal magához vette
s ki tudja miért..
lelkéhez láncolta, örök időkre eltemette.
Csak sötétben sírok.. csak magányosan
Végtelen
éjszakámnak egyetlen fénye, csillaga van..
Ébren
szunnyadó szívem néha vadul dobog
vágyom bársonyára,
fel nem csendülő hangjának hódolok
Szüntelen
Szeretni, s nem feledni
Sors tanít titkon, türelmesen
Valóság vásznát előlem rejti, elnéző kedvesen
Elfogadni..
lázadni tán ?
Kétely villan át álmaim ködfoltos fátyolán
Várni a Szívre, ha kemény, ha kő..
Rideg..
Egyetlen szóért, mosolyért naponta hiába halni meg
Idő..
jó Öreg..
fájdalmat gyógyító keze szívemen megremeg
Tudása
talmi, - rajtam végképp nem segít
varázsló kell, újraszőni világom széttépett, mágikus selymeit
Vagy
éjféli boszorkány talán, ki utat lel szívem labirintusán
s bűvös szavait suttogón zsongja
megannyi ősi titkát varázsos főzetbe dobja
Lelkem
nehéz láncáról végleg leoldja,
szívem olthatatlan tüzét mégis kioltja
Visszaadja
szerelmem lángját, honnan vétetett
Sors, most is vétkes, most is tévedett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése