Én nem tudom csűrni, - csavarni a szavakat..
Vajon érdemes e reggel felkelni?
Érdemes e egyáltalán kinyitni a szemünket ?
Érdemes e levegőt vennünk, - megéri e?
Mennyit adok, mennyit kapok??
Így mérjük az életet?
Így mérjük a szerelmet?
Ilyenek az érzelmek?
Igen, a mai világban ilyenek is az emberek,
de akkor miért szeretünk?
Miért szeretnénk boldogságot nyújtani,
szeretetet adni, érzéseket, simogatást,
azért, mert cserébe várunk érte valamit?
Érdekes, eddig nem így gondolkodtam
ezekről a dolgokról, nem így mértem az
életet, nekem ez nem befektetés.
Nekem ez az életem !
Az életem, hogy szeretlek, lehet,
nagy baj, nem jól gondolkodom ,
Ha nem az lenne, már régen
eldönthettem volna, hogy a következő
órában nincs értelme tovább levegőt
vennem, befejezem a földi utamat
Mindketten tudjuk?
Lehet. Van, ahol a szerelmet,
a szeretetet is kamatra mérik.
Ez nem az én világom.
Nekem kell eldöntenem?
Hiszen Te már döntöttél, Te mindent
eldöntöttél helyettem, értem is !
Érvek, érvek: minden élőlény
ragaszkodik az életéhez, szereti,
ha szeretik, jó érzéssel tölti el,
ha simogatják, a fájdalmat is
jobban tűri, ha szeretettel
veszik körül . Igen, érdemes!
Nekem érdemes belehalnom.
Mert meddig éri meg?
Még a szívem dobog, és
Érted dobog és szerethetlek!
Úgy érzem, Te döntöttél!
Ha ezzel magadnak egy új szerelmet és boldogságot kapsz,
meghasadó szívvel, de elengedlek.
Ha nem , kérlek, ne engedd el a kezem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése