Énnékem nincsen reggel addig,
míg nem hallottam hangodat,
ha délre hág is már a nap:
nekem csak veled kél s hanyatlik.
A csillagrend törik-szakad,
az űri törvény benned alszik:
éjt és napot nekem te adsz itt,
s csak akkor vagyok, ha te vagy.
Felkeltem. Dolgoztam. Beszéltem.
De mindezt mintha csak mesében,
tegnapban vagy a semmiben...
Nem vagyok, míg nem vagy velem.
Szólj már, csengess, süss fel az égen.
Ébressz fel, édes reggelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése