Kék nyári alkonyon a szűk csapásokon.
szúrós rozsok között járok, majd zsenge fűben, .
megérzem, álmodón, harmatját lábamon,
s hagyom, szabad fejem a szél fürössze hűsen.
Semmit sem gondolok s a számon némaság,
De nagy-nagy szerelem borul szívemre tágan,
s a természeten át megyek tovább, tovább,
cigánymód - s boldogan, akár egy nő nyomában.
(Rónay György fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése