Reggel ha elmész
éjből kibontott vonalaid
derűsek, akár egy hegedű
a nyírfacsípő
hajlik
az ajzott húrok
még remegnek.
Bevonva körülfonva
érintéseddel
a gyengédség
édes burkával
fekszem ébren.
Felnyílt pillám alá
ömlik a nappal
fehér, mint szemek fehérje
és tiszta.
(Kalász Márton fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése