Egy világvégi házban
Világszép lány lakott,
Világ végére néztek
Ott mind az ablakok,
Nem járt előtte senki,
Nem látott senkit ő,
Az Óperencián túl
Megállt a vén idő,
A világszép lány nézte
A csillagos eget,
Tavasz táján szívében
Valami reszketett.
Hajába rózsát tűzött,
Valakit várt nagyon,
De csak a csillag nézett
Be a kis ablakon,
S a csillag oly közömbös,
Hideg és halovány,
S hiába várt örökké
A világszép leány...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése