Csillag-sziporkás, hold-ezüstös éj!
A boldogság ujja szívünkhöz ér,
Bűvölten nézi önmagát a nyárfa:
színezüst mindegyik levele, ága.
Bűvölten bánatunk elalszik, el
s szívünk a drága csöndre felfigyel.
Az ég fölöttünk tenger, végtelen:
a hold-sajkába szállj be most velem.
Hallod? Az öröklét harangja kondul -
Kikötünk a zengő fényhabokon túl...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése