Pierrot: Ha sírni látod a bohócot

Fájnak

az elmúlt idők letűnt királyai

és nehezen hiszem el,

hogy senki semmit nem követel

belőled

s az én volt udvarom csacska hölgyei is

ugyanúgy fájnak nekem,

hisz mind megannyi tévedésem...

Lehet, néha értelmetlenül sírok,

de tudod, sokszor kétségbeesetten könnyezem,

s megfagy a könnycsepp a tenyeremben

ha érzi, hogy Ő is tehetetlen...

Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír:

arcán gördül végig minden, mit a szíve már nem bír,

ha sírni látod a bohócot, nyújtsd feléje hűs kezed:

legyen tenyered forrás, miben arcát fürdeted!

Feszít néha belülről egy fájdalombuborék,

és nehezen múlik el,

ha nekem egyedül kell

elűznöm,

hisz tudom jól, hogy ez régen nem játék,

és komolyan is veszem:

látod ezért könnyezem.

Lehet, néha értelmetlenül sírok,

de tudod, sokszor kétségbeesetten könnyezem,

de megfagy a könnycsepp a tenyeremben

ha érzi, hogy Ő is tehetetlen...

Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír:

arcán gördül végig minden, mit a szíve már nem bír,

ha sírni látod a bohócot, nyújtsd feléje hűs kezed:

legyen tenyered forrás, miben arcát fürdeted!