Ismét itt, a Magány templomában
Visszakerget minden bősz emlék
S újra a tömegben vagyok, mégis magányban
Telnek tovább éjjek, s már csak Remény, mi ég
Néha fel- fellángol, mint ünnepnapi örömtüzek
A kelta dombvidéken, s hiszek Neki
De a hit még nem győzelem, mert vár rám a küzdelem,
Mely mindig hiába, s fájdalommal teli
De hiába küzdelem, hiába minden Remény,
Morrigan jön, győz, s mindent arat,
Mint forgószél, ha kopár sivatagban kél,
Kiüríti lelkem, s kacagva továbbszalad.
Mégis, a mélyben ezernyi szikraként
Él a Remény, a Vágy, élni akarás
Mely összegyűlve futótűzként terjed,
S lesz felbőszülve hatalmas megtorlás.
Erőm teljében új Világot kreálok, fénylőt, erőset,
Morrigan most fél, reszket, a Hatalom Enyém!
Csatáról csatára visszahozza régi Dicsőségem
S felcsillantom a szemekben a Fényt
A csata hevében izzva, tüzes szemekkel túlzásokba estem;
Morrigan mégis győz, ahogy az Ég kegyét ismét elvesztem,
A tömeg elfordul, vérengző vadként áll lesben,
S a Magány Templomában zárul be a kör kegyetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése