Ismertem szemeket!... Ha rájuk
gondolok, sajdúl a szívem!
Villámló, bűvös éjszakájuk
itt sötétlik a lelkemen.
Titkolt, keresett vagy szökött üdv
örvénylett bennük - óh, be mély!
Mennyi bánat sejlett mögöttük,
mily szakadékos szenvedély!
Fényjátékuk a pilla-árnyak
alatt be élő volt, be gyors:
mint a gyönyörök telje, bágyadt,
s fájt és parancsolt, mint a sors.
Csodák pillanatait éltem,
ha rám tűzött e drága szem:
mindig feldúlt, ha belenéztem,
s üdvöm sose volt könnytelen.
(fordította: Szabó Lőrinc)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése