Arany csattal tűzd fel hajad,
kötözd le futó fürtjeid.
Szívemnek mondtam: rakd esett
rímeimet - s ő napra nap
rakta, s múlt csatákból szelíd,
bús gyengédséget épített.
Ha gyöngy-kezed feltűzi a
hajad: minden szív láng, zsarát -
s homályos homokon a hab
s harmatozó ég csillaga
azért viaszfehér, hogy át-
ragyogja tűnő lábadat.
(Fordította: Görgey Gábor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése