Ahogy tenger zárja körül a földet,
egész életünk álom övezi.
Jön az éj, s csengve, hízelegve törnek
partunkra hullámai.
Az ő hangja hív, csalogat, sietettet!
A bűvös bárka útrakészen áll.
Harsan a hab, s máris sodor, lebegtet
a mérhetetlen , komor ár.
Fenn az égen csillag csillagot üldöz,
az űrből figyel rejtelmes szemük.
Röpít a bárka, s utunkon a tükrös
nagy mélység lángol mindenütt.
(fordította : Szabó Lőrinc)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése