Mért nem lettünk két madárka?
Selymes fészkünk lenne tán,
s üldögélnénk csőr a csőrben,
eresz alatt kis tanyán.
Nem jó lenne szembe nézni
pajzánkodva, begyesen?
Hát keblemen megsimulni
nem jó lenne, kedvesem?
Szinte látlak: elszökdösnél,
kergetnélek magam is
a sövényről rám pislognál -
éppen mint most, kis hamis!
Én tetőnkre visszaszállva
- míg szivemben Ámor ég -,
tollaimat felborzolnám
s fél lábomra állanék.
(fordító: Dsida Jenő)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése