mert szép combjaid vannak
és meleg hasadhoz
sehol sincs már hasonló
mert rám fonódsz
mert meztelen hús a szád
és nem is lesz már hozzád hasonló
mert uralkodsz rajtam
s leterítsz mikor leterítlek
te lángoló hús
széjjelszabdalsz te tüzes olló
mert gondolataid
csak mint a növényeké de
megzavarod az eszemet
mert e kavargó világnál
semmivel sem vagy kevesebb
mert az öröm belőled árad
és üres kézzel is
halhatatlan bánatokat tudsz osztani
mert lábadhoz búvok mint az eb
ó értem már mi az ami
átvisz háborúkon
világnyi földrengéseken
nem híres agyunk őrzi azt
nem ez a gyanús semmi sem
amíg mélán álmodozunk
és lebegő
érzelmek elragadnak
a kitalált jövő felé
végül is édes öled lesz
az egyetlen mocsoktalan ablak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése