2014. február 19., szerda

A könny

Furcsa dolog a könny...  Azt hiszed nincs összefüggés, mégis, mielőtt megérkezik, a torkod szorítja el és csak aztán érzed, hogy ott van már a szemhéjad mögött az első könnycsepp. 
Először még csak a szempilláid között üldögél, mintha bizalmatlanul nézné, hová került. 
Aztán ők szépen egymásnak adva végigterelgetik csukott szemed előtt, engedik, hogy helyet keressen magának. Ahol alkalmasnak érzi, ott legördül. 
Az első csepp mindig végigégeti az arcod. 
Mindig. 
Aztán a többi már szinte nézelődés nélkül követi az elsőt, csak szaladnak, peregnek végig az arcodon. Nekik már megvan az útjuk. 
Egy idő után már azt érzed, hűsítenek. De ez csalóka ám, mert amikor így érzel, egy kicsit alábbhagy az áradat és elhiteti Veled, hogy a megnyugvás jön. Pár pillanatra. 
Aztán megint jön a hol édes, hol fájdalmas, de mindig torokszorító első csepp... Milyen érdekes, a könny nincs tekintettel arra, hogy Neked jó-e az a pillanat, amikor ő végigsimogatja az arcod. Történhet ez gyermek születésekor, szeretted elvesztésekor vagy éjszaka, amikor ülsz a buszon és várod, hogy hazaérj. Ma nagyon égették az arcom. 
Furcsa dolog a könny...Mindennek megvan az ideje. 
"Mert ideje van a szólásnak és ideje van a hallgatásnak, a befele fordulásnak és az örömnek."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése