Fejszék
Csapásukra a fa cseng
És a visszhangok!
Visszhangok futnak szét
A középpontból, mint a lovak.
A nedv
könnyként fakad, akár
A víz, ha nyomul vissza,
Hogy tükre legyen megint
A kődarab fölött,
Mely csobban és forog,
Fehér koponya
Falja zöld gyom,
Évek múlnak
Fölfedezem őket az utcán –
Száraz, lovasuk nincs-szavak,
Fáradhatatlan patazaj.
Míg
A tó mélyén rögzített csillagok
Egy életet igazgatnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése