2014. február 22., szombat

Kálmán Ilona: Képzelt világ, valós menedék...

Néha kell a béke tengerén egy sziget
Melyet ha megosztasz mással, akkor is a tied.
Hol elbújhatsz ha lelked ezer sebből vérzik.
Elbújhatsz ha mások meg nem értik, a világod
s abban az irányod a helyed
hol minden sokkal könnyebb lehet,
és lazább, mi kellene más..

A boldogság álom,de valóság
a szomorúság közepén mosolyog rád.
Nem ítél az ki szól hozzád
s tán orvosolja is szíved tengernyi gondját.
Ez kell s fény közepén, mint rekkenő hőségben
egy hűsítő árnyék
hol lelked könnyű szívvel átlép
a mindennapok ezer fájdalmán.
a könyörtelenség szánalmán.

Hol olyan a közeg ,ami jó neked
hol bízton tudod ott a helyed.
Azt teszed amit akarsz, akkor amikor szeretnéd.
Hol mindenből van kevés de éppen elég.
Zavartalanul sőt a nap,ha szürke az ég
Ezért kell egy hely egy menedék
Hol önmagad lehetsz , és mindenki megért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése