2014. február 8., szombat

Juhász Gyula: Egy képre


Fején bús aranykoszorú.
Az arca halvány, szomorú.
A szeme messze, messze néz,
Az ajka néma szenvedés.
A lelke arcán úgy ragyog,
Mint szőke éjben csillagok.
Mosolya fátyol, szava dal,
Gyönyöre: rózsás ravatal.
Ki ez a lány? Elkérdezem.
Szép és bús. Angyal. Idegen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése