Itt hagytál, s hidd el, ez így jó,
legkedvesebb barátom.
Ám ifjui lángja szívednek
a szívemben él parázslón.
Az országúton, lám csak, a hóból
fölnyújtózott egy árva virág.
Sápadt virágom, mire is vártál?
Már nincs idő nőni tovább.
Ezer érzelem suhant át rajtam,
s eszembe ötlött a gondolat:
virág virult az utamon - s hervadt,
s elhánytam, mint lucskos havat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése