Gyakran egy lugasról álmodom:
rajt: surrogó madárhad:
ajkad e lugas: a lombokon
zengő szavak tanyáznak.
Szemed az égre nyíl: ragyog
s rám hanyatlik kihűlve:
halálra csüggedt csillagok
zuhannak így az űrbe.
Szíved - a szíved! - felsír szavam,
s álmodom, mint már százszor:
kincsről, mit nem vehet meg arany,
a mit megvehet: csillogásról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése