2014. február 1., szombat

Ellen Niit: Ha ismerlek gyermekkoromban

Ha ismerlek gyerekkoromban, 
biztosan neked ajándékozom 
sárga kis hólapátomat, 
piros homoklapátomat, 
s a csillagokkal telefestett kék vödrömet, 
minden pitypangtól aranypöttyös rétet, 
a játszótereket, az ugróiskola krétanégyzeteit, 
a fasor minden levelét, a néger gesztenyéket 
és a leghosszabb csúszdát, 
amit csak ismerek. 
A hordókat csorgó ereszek alján, 
feketén csillogó vizükkel, 
feketén csilladozó, mély vizükkel, 
a víz alatt lakó meséket is, 
a víz meséit égről, fákról, felhővonulásról, 
(a mélyben úsznak, mégis szédítő magasan!) 
s arról a furcsa sajdulásról, 
amely lehajló tarkómat súrolta, 
mint egy madár, 
vagy lélek, 
vagy golyó. 
És azt hiszem, 
a sárga mackót, 
a szegény, kopott orrú sárga mackót, 
minden titkával együtt - 
neked ajándékoztam volna azt is, 
utána sírdogáltam volna, 
magam sem értve: 
a veszteségtől-e, vagy örömömben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése