Érezd

Ne szólj, ne oktass ki, ne engedd el a kezem

Egyszerűen csak szeress. Tudod, minden ember szeretettel működik...Meg azzal az érzéssel, hogy hasznos tagja a társadalomnak...Hogy igenis ki tudja húzni magát, mert értékes ember.

Lelkileg értékes. Mert jót akar...

Ne szólj, csak ülj le ide mellém. Éld át a pillanatokat velem. Éld át az érzéseimet. Ugye, milyen borzasztóan nehéz? Ugye, milyen szívszorongató? Ugye, Neked is remeg a kezed? Ugye, Neked is dobog a szíved?

Ugye, Te is arra gondolsz, amire én? Hogy feladod... Mert ez így már nem élet. Így élni, bizony, nem lehet. Napról napra, mint egy haláltábor. Küzdesz, de annyi minden van, ami visszahúz. Téged. És egyedül vagy. 

Ugye, Te is bemenekülsz a csigaházadba? Ugye, Te sem akarod, hogy megbántsanak? Ugye, Te is úgy gondolod, hogy elég volt már ebből, hogy elég volt már mindenből?

Nem tudom...Az érzéseket nem tudom szavakba önteni. Ne haragudj...Ne haragudj, hogy meg akartam láttatni azt, amit gondolok, amit érzek, amiben élek...Ne haragudj, hogy meg akarom mutatni a világomat. Tudom, hogy Neked is vannak gondjaid...tudom, hogy nem tudsz segíteni. Mivel is tudnál?

Hiszen nem tudsz ide ülni mellém. Hiszen nem tudod megfogni a kezem. hiszen nem tudod megsimítani a lelkem.

A két kezemmel kell kiásnom magam a gödörből...De valahogy csak lejeb süppedek a sárban... Miért?

(találtam)