Arcom meghervadt már, barnára szítt a nap,
vad tüske tépte fel fehérlő lábaimat.
A völgyet jártam én, nem tudva, merre térjek,
hívtak mindenfelől szállongó bégetések.
Futottam, s mégse te kiáltottál felém,
más pásztor volt az ott. Ó mondd, hol lellek én,
szépek legszebbike? mondd, merre jár a nyájad?
mondd, hol legel, delel? mutasd meg azt a tájat,
ne fussak folyton én hiába s tétován
idegen pásztor és idegen nyáj nyomán!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése