Ha apró sárga falevél lehetnék
S az Ősz fagykarja letépne,
Szél hátán messzire röpülnék,
Magasból néznék a vidékre.
Felhők közt vidáman nevetnék,
Pörögnék a légben kábulatban,
De a földre vissza–visszanéznék,
Hisz lennék fenn, de magamban.
Földre vágynék faanyám lábához,
Összebújva testvér levelekkel,
Álmom adnám a természet álmához,
Porladnék apró kis neszekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése