Íme, gyümölcsök, virágok, lombok és ágak,
szívem is köztük, csak néked tartogatom.
Fehér kezeddel ne taszítsd messze a vágyat,
legyen szép szemednek kedves ma hódolatom.
Beszitált a hajnali harmat, úgy siettem,
kristálycseppje korai széllel ül homlokomon.
Hagyd fáradtságom lábaidnál kipihennem,
ábrándos álmoktól űzött, tán megnyugodom.
Engedd, hogy fejem duzzadó kebledre hajtsam,
csókjaid visszhangja éled, ha értem üzensz;
Engedd, csillapodni jó viharom magadban,
s aludnom egy keveset, ameddig te is pihensz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése