Lennél e menedékem,
Ha teljesen eláztat az eső
Lennél e menedékem
Ha nem is próbálnék erősnek látszani
Megsimogatnál akkor is,
Ha mocsárba merültem előtted
Lennél e menedékem
Ha siralmas kiszolgáltatottságom
Egyetlen érintésért könyörögne
Megvigasztalsz akkor is, ha majd
Könnyeim ömlenek aszfaltközöny tócsáiba
Lennél e a menedékem,
Akkor, mikor magam elől menekülök...
talán pont hozzád...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése