Végre hát a kőhöz értünk
a hegyen. A mélyben, látod,
birodalmunk ott, az éjben.
Szavaink csak suttogások.
Lent a völgyben, mit gyanítasz csak,
szemben, ott, az a sötétség:
az a város. Orca nélkül,
csupa emlék és reménység.
Jeleket küld, de csak fények
játéka, mi ideérhet,
csillagok a szempilládon.
Félelmesnek mért találod?
Dolgainkból mi maradt? Csak
fényjelek és villanások.
Tornyok nincsenek, se dómok.
A Tejút a völgybe szállott.
A Tejút a völgybe szállott,
s közelebb van, mint mikor
tegnap tündökölt fölöttünk
mindenütt s mégis sehol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése