Ó, milyen különös dolog,
hogy éjszaka a kis patak
vize halkan továbbcsobog
juharfák hűs árnya alatt,
s hogy illatként a holdvilág
a háztetők fölött lebeg,
s hűvös , homályos légen át
szállnak a könnyű fellegek!
Mindez nem süllyedt föld alá,
de ha egy éjjel megpihen
s továbbmegy, nem gondol reá
közülünk többé senki sem.
S évek múlva eszünkbe jut
álmunkban majd a kis patak,
látjuk a háztetőt s kaput,
amilyen volt, s ahogy marad.
Mint otthonunk dereng, habár
épp csak ledőlt a jövevény
az idegen ház fekhelyén,
hol s merre volt, nem tudja már.
Ó, milyen különös dolog,
hogy éjszaka a kis patak
vize halkan továbbcsobog
juharfák hűs árnya alatt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése