Mint fehér kő dereng a kútfenéken,
mélyembe zárva bennem él egy emlék.
Ez mindenem: vigaszom, szenvedésem.
Ellene mit tegyek - hiába tennék!
Tudom, meglátja, aki rámhajolva
nagyon-nagyon közelről néz szemembe.
Szomorúbb lesz és elszorul a torka,
mintha fájdalmas mesére figyelne.
Minden tárgy egy-egy elvarázsolt lélek,
eszmél, hát ember-lelkét hogy feledné?
Örökkön-élő, bűvös szenvedésnek
te változtál át emlékezetemmé.
(Rab Zsuzsa fordítása)
(Rab Zsuzsa fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése