Száll a nap, jön az éjszaka.
Nyújtja a hegyi árnyakat.
Hamvad a felhők parazsa...
Jön az éjszaka, száll a nap.
Mit a bukó nap énnekem,
mit, hogy hideg s zord a homály,
csak te, bűvös kísértetem,
csak te soha tova ne szállj!
Suhogj köröttem, égi szárny,
csöndesítsd nyugtalan szivem,
s áldott gyolcs lesz a szürke árny
lenyűgözött, bús lelkemen.
Ki vagy? Honnan jössz? Föld vagy éj
lakosa vagy? Égi követ?
Tündér tán...De tűz, szenvedély,
amilyen asszony csak lehet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése