Ma este
Délután és alkony között
Úgy, hogy senki nem vette észre
- csak én -
Belopódzott az ősz az augusztusba
Nyomtalanul, zajtalanul
Szellőbe öltözve, színek nélkül
Nem látta senki
Csak én
Nem félelmetes és nem szomorú
Nem halál és koszorú
Nem béke, nem háború
Nem hallja még senki
Csak én
De itt van. Tudom. Hamuba markolunk,
S vihart szórunk, s szögeket
Dallamot és szöveget
Frissen feszített vásznakra
Erdőkre és tavakra
Megfestem, hullámokba faragom
Hogy ne fázzon, a pokrócomba takarom
Megszerzem, de elhagyom
Nem találja meg senki
Elrejtem. Megszelídítem.
S ha elmegy majd egy titkos reggelen,
Senki nem fog sírni tán,
Csak én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése