Ó, csöndes éjjel enyhe balzsama!
lágy ujjaiddal érints könyörülve,
s fénytől futó, éjimádó szemünkre
boruljon a felejtő éjszaka:
ó, édes álom! hogyha akarod,
törd meg dalom most s fogd le gyenge pillám,
vagy várd meg a záró áment, amíg rám
a mákonyos ágy suttog altatót:
de óvj s erősíts, mert a vánkoson
a sírba szállt nap árnya átoson:
űzd el szobámból a bús arcú gondot,
mert éjjel áskál, mint sunyi vakondok:
csukd el a lelkem ékszerét, vigyázva
fordítsd meg a kulcsot az olajos zárba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése