A fény, amit ma érzek
testemben áradón, ha látlak,
vajon nem egy nyaláb a fényből,
mely az első napon teremtetett,
a fényből, mely életre szomjazott?
A semmi már önkívületbe hullt,
mikor sötétben úszva egymaga,
az Elérhetetlen jelt adott:
"Legyen világosság!"
Tenger keletkezett
és őrült fényvihar
egy pillanat alatt:
a bűn, vágy, lendület s a szenvedély szomja,
a szomj világra, napra.
De hova tűnt az akkori
vakító fény – ki tudja?
A fény, amit testemben érzek
áradón, ha látlak – kedvesem,
talán végső nyaláb a fényből,
mely az első nap teremtetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése