2014. március 9., vasárnap

Edgar Allan Poe: Csönd (szonett)

Néhány tulajdon - testetlen dolog - 
Két életű, vagyis valóra vált 
Ikerszerű lény, mint eggyé folyott 
Fény és anyag; árnyék s egyben szilárd. 
Van kettős Csönd - mint tenger s partfoka - 
Mint test és lélek. Egyiken - magányban - 
Friss fű nőtt, benne ünnepélyes báj van, 
Néhány emléknek könnytelen nyoma, 
Ezért nem rémít, s úgy hívják: "Soha". 
A testet öltött Csönd: kárt nem tehet! 
Rossznak hatalma benne sohse volt; 
De ha a sors (időtlen végzetünk!) 
Az árnyához visz (névtelen kobold, 
Mely ott kísért, hol még nem lépkedett 
Ember), ajánld Istennek lelkedet!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése