Neked én semmit sem mondhatok,
nem is zaklatlak egyáltalán,
s miben hallgatva biztos vagyok,
arra semmiért nem célzok ám.
Nappal alszik az éji virág,
de ha fák mögé leszáll a nap,
csendben nyílik a leveles ág,
s hallom, hogy bont a szív szirmokat.
Reszketek... Nyirkos az éjszakám,
lelkem beteg, fáradt és nyomott,
nem is zaklatlak egyáltalán,
neked én semmit sem mondhatok.
(Szöllősi Dávid fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése