A piros rózsa, a fehér
lehajtja csüggedt, álmodó fejét,
A z úrasszony Éj már a kertbe ér,
csak a virág hallhatja, merre lép.
Egész nap hívta őt a sok madár
csattogva és ezüstösen,
most hallgat ajkuk, az Éj lopva jár,
testén sötét köpeny.
Rigó dalol és dala fohász,
"Az éj, az éj suhan ide."
Az ujja már a záron kotorász,
nem zümmög a kis méhike.
Nem látni arcát, máris messze tűnt,
a fehér és piros kerten tova.
De hol a fű s a százszorszép lecsüng,
ott megmaradt a lábnyoma.
Sötét köpenye surran szelíden,
amint a fű hegyéhez ér.
A piros rózsa lassan elpihen
és álmodik fehéren a fehér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése