Eloldtam a szobát, hol alszom, álmodom,
El a vidéket és a várost, ahol élek,
Hol ébren álmodom, hol fölvirrad napom,
S kóbor szemem ölén egybegyűlnek a fények.
Kis örömű világ, se mélye nincs, se tükre,
Alighogy föltűnik, enyészik is varázsa,
Föld és ég egybefolyt redőibe vegyülve
Tenyészik a halál és a születés ragálya.
Megkettőztem szívem és semmit nem tagadtam.
Szerelmem alkotott képzeletet és valót,
S én voltam, ki hevet, formát, értelmet adtam
S örök sorsot neki, aki bennem ragyog.
(Rónay György fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése