Mikor a tél sötétje rádomolna,
ideje gyertyát gyújtani, égjen lobogva.
Ültetjük, úgy szokás, fenyőfaágra,
csillámló gömbök közt lobog világa.
És bármilyen kicsiny a gyertya teste,
- Nap! Nap! - mind ezt kiáltja lángrepesve.
A fáradt nap ettől kap új erőre:
pártfogásunkat tudja meg belőle.
(Rab Zsuzsa fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése