Emlékszel még a napra, amikor
először hajoltál tükrödhöz közel,
hogy jobban lásd rémült szemed alatt
a szarkalábakat?
Emlékszel még az estére, amelyen
először fordult mellőled a párod
sétaközben idegen nő után?
Emlékszel az autóra, melyben ültél?
Előtted egy fiú meg egy lány,
s míg átsuhantak a Via Appián
egy csók csendben megült a leány hajában.
Te már ezentúl mindig harmadik vagy
Te már ezentúl mindig hátul ülsz.
Te már nem látod kettesben a tengert
Nem fáj, hogy az élet így félretolt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése