A szűk kapu rozsdásan megcsikordul.
Sétálok a kert drága, halavány
édesdeden andalgó sugarán.
Nedves tüzek szikráznak fel a porbul.
A régi kert. A vadszőlő-lugasban
pár kertiszék, egy hosszú árnyas út,
a szökőkút ezüstös ajka zúg,
panaszkodik, pityereg sírva, lassan.
A rózsa bólong, mint a múltba, régen.
Pár liliomszál merevül kevélyen,
a lombokon madárdal rezeg át.
Még áll a régi-régi kis veranda,
csöndben mállik-kopik agg vakolatja,
s hervadnak a keserű rezedák.
( Kosztolányi Dezső fordítása )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése