Mesék mesélnek róla,
mintha kéz intene:
tündérországról szól a
csengő-bongó zene:
hol nagy virágkelyhekre
hull arany alkonyat
s egymást nézik epedve
a virág-párok ott: -
Hol fák is szólni tudnak,
s kórusban zengenek,
kristályforrások futnak,
s muzsikát öntenek: -
Soha nem hallott ének
zsong ott a fák alatt,
s szédít, mint édes méreg,
az édes kábulat.
E messzi honba vágyom,
örülne ott szívem,
a kín lehullana lágyan,
nem fájna semmi sem.
Álmomban sokszor látom
e gyönyört, de a nap,
a reggel kél, s az álom
szétfoszlik, mint a hab.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése