...Már régóta szeretlek...
Még nem ismertelek, de már akkor is szerettelek...
Léteztél a sejtjeimben és üzentél nekem... üzentél, hogy merre keresselek... üzentél nekem, amikor hegytetőn állva a szél üvöltését hallgattam... A te szavadat hallottam apró ízeltlábúak
neszezésében, amikor behunyt szemmel feküdtem a fűben és... vártalak..
Nem tudtam, hogy létezel, csak azt tudtam, hogy szeretni akarlak,
azt tudtam, hogy kereslek, hogy várlak anélkül, hogy biztosan tudnám, megérkezel...
Már tudom, hogy te is vártál rám... vártál, anélkül, hogy tudtad volna, megérkezem...
Talán csendben hallgattad te is a fű növését, csodáltad zöldjét,
és fájt neked is a csend...
Megéreztem a fájdalmadat s te megérezted az enyémet...
Megéreztük egymás csendjét...
...A vágy csendjét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése