2014. január 20., hétfő

Íme...


Íme, lásd tehát
törött, holt lelkek néma otthonát
Ablakain nem csillan üveg
szobáit fény, sosem tölti meg

Király, koronát,- nem visel
nevetés ajkát sosem hagyja el
Láb, valódi,-itt soha nem haladt
Álmok, remények
hullnának porrá - óvatlan lépteid alatt

Csalódásból épített falak
díszként könnyeket, fájdalmat tartanak
Csapjából éltető víz helyett
emlékek szent óborából
szürcsölhetsz forró, keserű csöppeket

Titkos termében, hét lakat mögött
Sors válogat, tört lelkek között
párba fog kettőt,-célját NEM láthatod
az Esélyt-mégis..-csak Tőle várhatod...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése