Sétáltunk. A régi kövek
Ismerősként koppantak.
Elmesélték a Napnak
Rég emlékek csodáját.
Cipőnk ritmusa zenélt,
Ott az utcán szimfóniát
Komponáltunk, te és én.
Meg-megálltunk kábán.
Néztük napfény játékát.
Arcodon szürkés folt.
Kezem indult lesimítsa.
Nem tűnt el, árnyék volt
Az a szürkés folt.
Megszületett egy mosoly.
Szememben csillám,
Szívemben hála.
A sors kegyes velem
Van egy kedves arc,
Melyet simíthat kezem.
Összefonódott két szem.
Pajzán játékot játszottak.
Bensőnkben vágy
Átöleljük egymást.
Oly jó volt most is,
Oly kedves, mint mindig,
Oly szerelmes, mint rég
A sétáló emlék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése